122015nov
Dr. Boross György: Álízület – mi az és hogyan kezeljük?

Dr. Boross György: Álízület – mi az és hogyan kezeljük?

Akinek valamilyen csontja eltörik, megoperálják, vagy gipszet kap, tart attól, hogy nehogy álízülete legyen. Mit is jelent ez? 

A csonttörés gyógyulásának egyik kellemetlen szövődménye az álízület kialakulása. A kifejezést szinte mindenki hallhatta már, de hogy mi rejlik mögötte, azt talán már jóval kevesebben tudják. Ha a törésben a szokásos gyógyulási idő letelte után sem alakul ki megfelelően szilárd csontheg, a törtvégek között kóros mozgás marad vissza.

A lehetséges okok a következők:

1. Mechanikus tényezők – nem megfelelő rögzítés esetén nyíró, hajlító, csavaró erők lépnek fel, melyek gátolják a gyógyulást.
2. A csontok közé becsípődött lágyrész, pl. izom, kötőszövet, stb. ­– ilyenkor a csontok szintén nem érintkeznek, nem jön létre az átépülés.
3. Jelentős rés, illetve távolság a törtvégek között – ez többek között nyílt törésnél elszenvedett csontvesztés, vagy nagy elmozdulás esetén jelentkezik.
4. Vérellátási zavar – ez esetben a csontok érintkeznek ugyan, de az összeforráshoz szükséges vérkeringés nem megfelelő, ami a sérülés során elszenvedett érkárosodás következménye.
5. Fertőzés – nyílt töréseknél gyakrabban fordul elő, de zárt törések vérömlenyéből is kialakulhat. A csontheg mennyiségének, milyenségének szempontjából háromféle álízületet különböztetünk meg:
  • Hipertrophiás – fokozott a csontheg képződés, de a mozgás miatt mégsem gyógyul a csont.
  • Atrophiás – nincs csontosodás (rossz vérellátás esetén).
  • Oligotrophiás – van, de nem kellő mértékű csontheg. Az álízület vizsgálattal a kóros mozgás alapján ismerhető fel, ezenkívül a röntgenfelvétel is jól mutatja az elváltozást.

Hogyan kezeljük az álízületet?

Helyre kell igazítani az elmozdulásokat, elő kell segíteni a csontgyógyulást, valamint stabilizálni a törést külső, vagy belső rögzítéssel. Ha a vérellátás jól megtartott, szóba jöhet műtét nélküli kezelés, a helyretétel után gipszrögzítéssel. Mégis gyakoribb a műtéti megoldás, ilyenkor gyakran kerül sor spongiosa (szivacsos csontállomány) átültetésére, ami amellett, hogy pótolja a hiányt, javítja a vérellátást is. Ha a páros csontok (pl. lábszár esetében) közül csak egyik törik, a másik esetleg „kitámaszthat” (nem érintkeznek jól a törési felszínek), ezért nem jön létre csontos gyógyulás. Ilyenkor a szárkapocscsont ferde irányú átfűrészelése lehetővé teszi a sípcsont törésében a jobb érintkezést és a gyógyulást. Ezt az eljárást fibula (szárkapocscsont) osteotomiának (csont átvágás) nevezik. Az álízület stabilizálásához külső, vagy belső fémanyagokat használunk. Ha fertőzött álízületről van szó, a fentiek mellett műtéti kitisztítás, antibiotikum adása és az érintett terület szívó-öblítő kezelése is szükséges.
 Dr. Boross György ortopéd-, kéz-, és baleseti sebész


Hagyjon üzenetet.

Az email címét harmadik személynek nem adjuk át. A kötelező mezők jelölve vannak. *